A művészről

Daniella Szabó-Telek

Daniella wurde in Ungarn in eine Künstlerfamilie hineingeboren. Ihre Mutter wollte immer, dass sie in ihre Fußstapfen tritt und mit dem, was sie liebt, ihren Lebensunterhalt verdient. In der Schule war Daniella als talentierte Künstlerin bekannt, sie nahm an jedem Kunst- und Handwerkswettbewerb sowie an außerschulischen Aktivitäten teil. Sie war eine gute Schülerin, wusste jedoch wenig über die große weite Welt. Als sie erst 11 Jahre alt war, trafen ihre Eltern eine lebensverändernde Entscheidung und zogen nach England. Zu dieser Zeit beginn sie zu erkennen, dass es mehr im Leben gibt als nur Künstlerin zu sein. Sie wollte reisen, leben und träumen.

Nach dem Abschluss der Grundschule bekam Daniella die Möglichkeit, nach Ungarn zurückzukehren und an der berühmten „Kisképző“, der Sekundarschule für bildende und angewandte Kunst in Budapest, zu lernen. Damit war ihr Weg zur Universität und in die Künstlerwelt vorgezeichnet.

Nach dem Abschluss der Schule als Textildesignerin beschloss Daniella, ihre Zukunft selbst in die Hand zu nehmen und das zu tun, was sie wirklich wollte. Sie Studierte Tourismus und Marketing an der Universität – und wurde schließlich Stewardess, wie sie es sich immer erträumt hatte. Zwar war das Leben als Flugbegleiterin bei einer Billigfluggesellschaft nicht gerade ein Traumleben, aber es war schön und aufregend für eine junge Frau.

Im Jahr 2020, während des Corona-Lockdowns, verlor sie ihren Job – aber sie fand die Liebe in Deutschland, heiratete und gründete eine Familie.

Eines Tages kam Daniellas Mutter Edina zu Besuch und erzählte, dass sie gesundheitliche Probleme mit ihrer Brust habe. Sie hatte mehrere Ärzte aufgesucht, doch diese sagten, es sei kein Krebs. Aber es war Krebs – allerdings wurde er erst in einem sehr späten Stadium diagnostiziert. Nach einigen lebensrettenden Operationen entschied Edina sich, bei Daniella in Deutschland zu leben. Doch das war nicht das Schlimmste. Die ganze Familie ließ einen Gentest machen, um herauszufinden, ob jemand ein erhöhtes Krebsrisiko hatte. Daniellas Test war der einzige pozitív. Ihre Ärzte sagten, dass man ihr – sobald sie mit dem Kinderkriegen fertig sei – die Brüste und die Gebärmutter entfernen müsse. Zu diesem Zeitpunkt war Daniella bereits mit ihrem zweiten Kind, einem kleinen Mädchen, schwanger.

Daniella megszólalt:

„Zu hören, dass einem die magischsten Körperteile einer Frau entfernt werden, ist schrecklich – besonders, wenn man gerade mitten in der Magie der Mutterschaft steckt. Es ist herzzerreißend. Man hat das Gefühl.“ seine verzulieblichkeit.

Die ganze Familie háborús damalok a Tiefer Trauerben. Das war der Moment, in dem Daniella erkannte, dass sie etwas tun musste – für sich und das kleine Baby in ihrem Bauch. Sie wusste: Eine geistig und körperlich gesunde Familie kann sie nur aufbauen, wenn sie dafür kämpft und dafür sorgt, dass sich alle ein wenig glücklicher fühlen.

An der Universität fand sie einen Kurs für Kunsttherapie und beginn gemeinsam mit ihrer Mutter ein seelenheilendes Kunstprojekt. Der ursprüngliche Plan war, dass Daniella und ihre Mutter gemeinsam die Bilder planen würden – Daniella wollte die Referenzfotos und Skizzen machen, Edina sollte sie malen. Nach einigen Monaten gemeinsamer Arbeit hatte Daniella so viele Ideen, dass sie selbst zu malen beginn – sie musste ihre eigenen kreativen Gedanken ausdrücken. Sie verbrachte einen Großteil ihrer freien Zeit und unzählige Nächte damit, ihren eigenen einzigartigen Stil zu entwickeln. Aus einem kleinen Heilungsprozess wurde etwas Größeres. Van Gogh története:

„Ich male meine Träume und träume meine Gemälde.”

Daniella und Edina malten Seite an Seite, und mit dem Fortschritt des Projekts ging es Edina nicht nur seelisch, sondern auch körperlich besser. Sie hatte mehr Energie, und ihre medizinischen Untersuchungen zeigten deutlich bessere Werte. Die Ärzte sagten, dass sie, wenn es so weiterginge, noch viele glückliche Jahre vor sich hätte. Edina litt jedoch sehr unter Heimweh und wollte zurück nach Ungarn. Nur zwei Wochen nach ihrer Rückkehr kam sie ins Krankenhaus – und starb.

Daniella arbeitete weiter an den Bildern, als Erinnerung and ihre Mutter.

Sie hatte einen Traum: Die Welt ein kleines Stück besser zu machen, indem sie Bewusstsein schaffte und ihre Geschichte mit anderen Frauen teilte.

„Wenn meine Mutter früher gewusst hätte, dass Brustkrebs in unseren Genen liegt, hätte sie große Schritte unternehmen können, um ihn zu verhindern. Vorbeugung ist leider die einzige

Daniella története

Daniella művészcsaládban született Magyarországon. Édesanyja mindig is arra vágyott, hogy itt követhesse a nyomdokait, és abból élhessen, amit szeretett. Daniellát az iskolában tehetséges művészként ismerték, minden művészeti és kézműves foglalkozáson, valamint iskola utáni tevékenységekben részt vett. Jó tanuló volt, de keveset tudott a nagy, vad világról. Amikor mindössze 11 éves volt, szülei életre szóló lépést tettek, és Angliába költöztek. Ekkor kezdett rájönni, hogy több van, mint pusztán művésznek lenni. Utazni, élni és álmodni szeretett volna. Az általános iskola elvégzése után Daniellának lehetősége nyílt visszatérni Magyarországra, és a híres Kisképzőben, a budapesti képző- és iparművészeti középiskolában tanulni. Egyenes út vezetett az egyetemre és a művészvilágba.

Miután befejezte a középiskolát textiltervezőként, Daniella úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi a jövőjét, és azt teszi, amit igazán akar. Turizmust és marketinget tanult az egyetemen. Majd stewardess lett, ahogy mindig is álmodott róla. Egy fapados légitársaságnál dolgozni sem volt áloméletmód, de kellemes és szórakoztató volt egy fiatal nő számára. 2020-ban, a Covid-19 miatti lezárások alatt elvesztette az állását, de Németországban megtalálta a szerelmet, férjhez ment és családot alapított.

Egy nap Daniella édesanyja, Edina meglátogatta, és elmagyarázta, hogy egészségügyi problémái vannak a mellével. Több orvosnál is járt, de azt mondták, hogy nem rák. Pedig az volt. Nagyon későn diagnosztizálták nála. Néhány életmentő műtét után úgy döntött, hogy velünk él Németországban. De ez nem volt a legrosszabb. Az egész család genetikai tesztet csináltatott, hogy kiderítsék, fennáll-e bármelyiküknél a rák kockázata. Daniella tesztje volt az egyetlen pozitív. Az orvosok azt mondták, hogy néhány év múlva, amikor már nem szül gyerekeket, el kell távolítaniuk a mellét és a méhét. Akkoriban már a második gyermekével, egy kislánynyal volt terhes.

Daniella azt mondta: „Szörnyű hallani, hogy eltávolítják egy nő legvarázslatosabb részeit, különösen akkor, amikor az anyaság varázslata most történik, ott, ott, szívszorító. Úgy érzed, mintha elveszítenéd a nőiességed.”

Az egész család depressziós volt akkoriban. Ekkor jött rá Daniella, hogy tennie kell valamit, hogy jobban legyen a kicsi és a pocakjában élő apró baba. Tudta, hogy csak akkor nevelhet mentálisan és fizikailag is egészséges családot, ha küzd érte, és mindenkit egy kicsit boldogabbá tesz.

Talált egy művészetterápiás kurzust az egyetemen, és elkezdtek egy lélekgyógyító művészeti projektet az anyukájával. Az eredeti terv az volt, hogy Daniella és az anyukája együtt tervezik meg a festményeket, Daniella elkészíti a referenciafotókat és a síkokat, Edina pedig megfesti azokat. Miután néhány hónapig együtt dolgoztak, Daniellának annyi ötlete támadt, hogy úgy érezte, neki is festenie kell, meg kell mutatnia a saját kreatív gondolatait is. Szabadidejének nagy részét, és a végtelen éjszakákat azzal töltötte, hogy a saját egyedi stílusát fejlesztette. És egy kis gyógyulási folyamatból valami nagyobb lett. Ahogy Van Gogh mondta: „Festim az álmaimat, és álmodom a festményeimet.”

Daniella és Edina egymás mellett festettek, és ahogy a projekt haladt előre, Edina nemcsak mentálisan, hanem fizikailag is jobban érezte magát, sokkal energikusabb lett, és az orvosi vizsgálatok is sokkal jobb eredményeket mutattak. Az orvosok azt mondták, ha így folytatja, még sok boldog éve lesz. Edina nagyon honvágyas volt, és vissza akart menni Magyarországra. Mindössze két héttel azután, hogy végre hazaköltözött, kórházba került és meghalt.

Daniella tovább dolgozott a festményeken édesanyja emlékére.

Daniellának az volt az álma, hogy egy kicsit jobbá tegye a világot a tudatosság növelésével, és elmesélje ezt a történetet más nőknek.

„Ha anyám korábban tudta volna, hogy a mellrák a génjeinkben van, nagy lépéseket tehetett volna a megelőzése érdekében. Sajnos a megelőzés az egyetlen megoldás.”