Bevezetés

Szabó-Telek Daniellának hívnak. Művészcsaládban születtem, Magyarországon, bár sosem akartam profizmussal foglalkozni. Miután befejeztem a művészi tanulmányaimat, elkezdtem követni a saját álmaimat, és stewardess lettem. Sajnos a Covid-19 miatti karantén alatt elvesztettem az állásomat, de megtaláltam a szerelmemet, és családot alapítottam. Miután megszületett a fiam, egyszer édesanyám meglátogatott minket, és elmondta, hogy egészségügyi problémái vannak a mellével. Több orvosnál is járt, de azt mondták, hogy nem rák. Pedig az volt. Nagyon későn diagnosztizálták nála. Néhány életmentő műtét után úgy döntött, hogy velünk él Németországban. De nem ez volt a legrosszabb. Az egész családon genetikai tesztet végeztek, hogy kiderüljön, fennáll-e bármelyikünknél a rák kockázata. Az én tesztem volt az egyetlen pozitív. Addigra már a második babámat vártam, egy kislányt. Az egész család depressziós volt. Ekkor jöttem rá, hogy tennem kell valamit, hogy én és a pocakomban lévő apró baba jobban érezzük magunkat. Tudtam, hogy csak akkor nevelhetek fel egy mentálisan és fizikailag is egészséges családot, ha küzdök érte, és ha újra boldognak érezzük magunkat.

Találtam egy művészetterápiás kurzust, ami megragadta a figyelmemet. Anyukámmal együtt kezdtük. Jelentős festményeket terveztünk, amelyek a lelkünket mutatják be, és azt mondta, hogy én tervezem meg, ő pedig a festést. Ahogy haladtunk a lélekgyógyító művészeti projektünkkel, rájöttem, hogy nekem is sok mondanivalóm van. Nekem is festenem kell. Ahogy anyukámmal egymás mellett festettünk, nemcsak a hangulatunk változott meg, hanem az egészségünk is sokkal jobb lett. Mindketten újra boldogok és tele voltunk energiával.

Egy év után haza akart menni Magyarországra, és az orvosok azt mondták, hogy nagy esélye van egy hosszú életre. Sajnos nem tudtuk folytatni az álomprojektünket, mert két héttel később édesanyám kórházba került és meghalt. Az emlékére szeretném folytatni a festést, és megvalósítani az álmomat, hogy teljes munkaidős hivatásos művész lehessek.

A művészetem nemcsak a lelkem gyógyítására szolgál, hanem a nőiesség egyedi szépségének és erejének ünneplésére is. Szeretném bemutatni a lelkemben vibráló boldogságot és ragyogást, ami nekem segített, és szeretem másoknak is megmutatni az élet szépségét.